Hogyan nyaraltak nagyszüleink? Fogták a Ladát, beültették a gyerekeket, és meghódították a Balatont, Jugoszláviát vagy éppen Csehszlovákiát. Ez utóbbi kettő már nem létezik, viszont a Lada örök. Így gondolja ezt három fiatal műegyetemista mérnökhallgató is, akik idén nyáron életük kalandjára készülnek.
Barabás Tamás és Csordás Bence a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karának hallgatói, Kéki Szilveszter pedig a Gépészmérnöki Karon tanul. Mindhárman jó barátok, kalandvágyók, és elég bátrak ahhoz, hogy egy 1981-es Ladával bejárják a Balkánt harminc nap alatt. A jótékonysági expedíció ötletéről és részleteiről beszélgettem velük az interjú során.
Ha jól tudom, a LadaTour fő célja a kaland mellett a jótékonykodás. Kitől származik az ötlet?
B.T.: Az ötlet alapvetően tőlem származik. November elején álmodtam meg, felkeltem, és egyfolytában ezen gondolkodtam. Egy hónapot utazni, YouTube-sorozatot csinálni, támogatókat keresni, és mellette adományt gyűjteni egy alapítványnak jó ötletnek tűnt, bár először kissé lehetetlennek. Amikor bevontam Bencét és Sziszit a tervbe, mindannyian a sajátunknak éreztük a LadaTourt, főleg, miután megvettük a Zsigulit. A legfontosabb célkitűzésünk, hogy adományokat gyűjtsünk az Yuppi Tábornak, a Bátor Tábor erdélyi partnerszervezetének. Évek óta önkénteskedem ott, és mindannyian egyetértettünk abban, hogy szívesen beállítanánk a Ladánkat egy nemes cél mögé. A Yuppi Tábor ingyenes élményterápiás foglalkozásokat szervez diabéteszes, reumás és onkológiai beteg gyermekek és családjaik számára 2011 óta.
Hogyan ismertétek meg egymást?
K.Sz.: Tomit már általános iskola ötödik osztályától ismerem, akkor jött át hozzánk egy másik iskolából. Minden nyáron együtt mentünk horgásztáborba Lőrincibe, ahol már akkor sok időt töltöttünk együtt, és hamar jó barátok lettünk. Bencét tavaly nyáron ismertük meg, ugyanis az egyetemi focicsapatunk meghívást kapott a Tusványosi Fináléra, és sokan lemondták az oszlopos tagok közül, így kellett egy beugró ember. A tusványosi hét megalapozta a későbbi barátságunkat, és azóta is együtt játszunk a BME Villanyfényes Bajnokságon.
A Lada nemrég került a tulajdonotokba. Szerelem volt első látásra?
B.T.: 2016. november végén vettük meg egy kereskedésből. Igyekeztünk olyan autót választani, ami korához képest jó állapotban van, hiszen ki kell bírnia 5000 kilométert a Balkánon. 1200 köbcentis, hatvan lóerős, hátsókerékmeghajtás, differenciálmű (ami a közlekesek számára JMG-ből ismerős lehet), nincs klíma, sem parkolássegítő vagy szervó, ami gondolom, senkinek nem okoz meglepetést.
Cs.B.: Azért szeretem ezt az autót, mert elég csak annyit mondani, hogy „olyan igazi piros Lada”, és már le is nyűgöztem vele mindenkit.
Volt már hasonló kalandban részetek?
Cs.B.: Nem hiszem, hogy lett volna részem hasonló kalandban. Biztos vagyok benne, hogy ez az utazás olyan egyedi kihívásokkal fog meglepni minket, amilyenekre most még csak gondolni sem mernénk.
B.T.: 2014 óta minden nyáron stoppolok valamerre. Sziszivel közösen először Kalotaszentkirályra mentünk le így egy tánctábor kedvéért, de később megjártam a hüvelykujjammal egész Olaszországot. A kedvenc utazásom egy háromnapos stoppolás volt Délnyugat-Franciaországba, ahonnan az El Caminót is elkezdtem.
K.Sz.: A legelső stoppolásom Székelyudvarhely és Kolozsvár között volt, még az akkori barátnőmmel. Aztán érettségi után pár gimis osztálytárssal a Garda-tóhoz mentünk le egy hétre, majd a horvát tengerparton töltöttünk pár napot, és annyira megtetszett, hogy azután minden nyáron stoppal mentem ki önkéntes munkára Nyugat-Európába. Így jártam meg Dél-Franciaországot és Svájcot is egy-egy hónap alatt. Nagyon jó segítséget kapni ismeretlen arcoktól, hallgatni a sztorijaikat és jót beszélgetni velük szinte bármiről, úgy, hogy közben az ember eljut elérhetetlennek tűnő helyekre. Ez a kaland viszont egészen más lesz az eddigieknél, nem tudom megmondani, hogy miért, de így érzem…
Hogyan osztjátok meg az indulásig még rátok váró feladatokat? Ki mihez ért közületek?
B.T.: Már az elején tudtuk, hogy mindenki nem csinálhat mindent, ezért hamar leosztottuk a feladatokat. Sziszi találja ki merre megyünk, és mi az, amit nem hagyhatunk ki. Emellett még az ő feladata kigondolni azt is, hogy milyen felszerelés és hideg élelem kell a túléléshez. Rengeteget fogunk túrázni, éjszakánként pedig nagyrészt kempingezni fogunk, ezekre mind fel kell készülni.
K.Sz.: Bence abban segít, hogy milyen legyen a megjelenésünk. Ő szerkeszti a képeket, ő készíti el a Photoshoppal kapcsolatos munkákat, például a pólókat vagy a honlapképeket. Tomi tartja kézben az egész projektet, és nagyon jól csinálja. Ezen kívül mindhárman igyekszünk minél több szponzort keresni.
Hogy fogadta a LadaTourt a család és a baráti kör?
Cs.B.: A családban az első meglepődöttség után jó adag aggodalom és rengeteg kérdés jött, de miután sikerült tisztázni a fontosabb paramétereket és körvonalazódott a kirándulás, megbékéltek a szándékaimmal. Most már ők is egy nagy kalandnak tartják amit kár lenne kihagyni, de természetesen ennek ellenére a szülői aggodalom megmaradt. A barátok egyhangúan nagyon klassznak találták az ötletet, és még vagy tíz Ladára lenne szükségünk, hogy mindenki eljöhessen velünk, aki szeretne.
B.T.: A barátaim és a családom is a kezdetektől fogva támogattak, sőt, még egy kis reklámot is csináltak nekünk, hogy minél többen tudjanak arról, milyen nagy kalandba vágunk nyáron.
Egy hónap nem kevés idő. Merre fog vinni az utatok?
K.Sz.: Balatonfüredről indulunk, olyan országokon át, mint Horvátország, Montenegró, Bosznia és Hercegovina, Albánia, Macedónia, Bulgária, és Románia. Végül eljutunk Tusványosra, ahol majd kiheverjük az út viszontagságait. Az országokon belül nem tudjuk még pontosan, hogy miket nézünk meg, de tervben van Tirana – ahol találkozunk a Gumball 3000 autóverseny résztvevőivel –, Kotor és Plitvice is.
Mit vártok a legjobban?
Cs.B.: Szinte lehetetlennek tartom, hogy kiemeljek valami igazán különlegeset, mert ahhoz túl sok mindent fogunk megnézni. De az indulást várom már a legjobban, aztán utána pedig minden este a következő reggelt fogom – talán csak az utolsó napon nem.
K.Sz.: Én legjobban Mostart várom, már nagyon rég el akartam jutni oda, megnézni a hidat és leugrani onnan. De az út során felmerülő és megoldandó problémákra is kíváncsi vagyok.
Tudom, hogy rengeteg szervezőmunka áll mögöttetek. Ennek ellenére van valami, amitől féltek?
Cs.B.: Több helyről folyamatosan kapjuk a naprakész információkat, hogy melyik országban mire kell figyelni, mivel kell óvatosnak lenni. Az én legnagyobb „félelmem” az úttal kapcsolatban az, hogy nem tudjuk majd átadni hitelesen azt az élményt amit ott szerzünk, hiába fogunk videózni és fotózni az út során.
B.T.: Sok olyan helyre megyünk ahol a közbiztonság vagy a politikai helyzet nem éppen a legjobb, de ezektől nem félek, sőt, inkább izgalommal tölt el. Az élményt átadni tényleg nehéz lesz, de igyekszünk minden eszközünkkel dolgozni rajta.
Valóban nehéz lesz az összes kalandot átadni az érdeklődőknek. Hogy és milyen formában rögzítitek az utazás pillanatait?
B.T.: Heti rendszerességgel fogunk blogot vezetni a Totalcar.hu-n, és kisebb bejegyzések is lesznek a saját honlapunkon. Az egész utat akciókamerák segítségével rögzítjük, ősz elején megvágjuk és a tervek szerint októberben minden héten leadunk pár részt. Sokan jelezték, hogy segítenek majd a vágásban, többek között a KJK öntevékeny köre, a MűTerem is, amiért nagyon hálásak vagyunk.
Kik támogatnak az ötlet megvalósításában? Áll mögöttetek csapat, akik segítenek?
B.T.: Több támogatót is sikerült találnunk. Legfontosabb partnerünk a BME Közlekedésmérnöki Szakkollégium, akik jelenleg is készítik fel az autót az útra, a Totalcar – hiszen náluk fogunk blogolni – és a zsiguli.hu, akik jó tanácsokkal látnak el minket folyamatosan. A szakkoli már az elejétől fogva pozitívan áll a projekthez, nagyon lelkesek, velük együtt lesz ez egy igazi közlekkaros projekt. Közösségformáló ereje is van az expedíciónak, hiszen a fotózástól kezdve a fordításokon, honlapszerkesztésen és a népszerűsítésben is rengeteg barát és ismerős segített nekünk önzetlenül. Remélem, hogy olvassák ezt a cikket, és innen is hálás köszönet nekik a sok befektetett munkáért.
Cs.B.: Az én szememben mindenki támogatónak minősül akinek csak van egy kedves, támogató szava, mert biztosítanak afelől, hogy jó amit csinálunk, jó irányba haladunk.
Ha jól tudom, a KJK szakmai napján is megcsodálhatták a Ladát a hallgatók. Hol találkozhattak még veletek a Lada rajongók? Gondolom, az indulásig is még vár rátok egy pár megjelenés.
B.T.: Márciusban kijutottunk az AMTS-re, ami az ország legnagyobb autós kiállítása – ezért külön köszönet jár Boros Zoltánnak, a KJK idei Főkormányosának. Ezenkívül járunk vele Parkoló Parádékra, amit a Totalcar szervez, és júliusban Tusványoson is előadjuk kalandunk részleteit.
Mit fogtok tudni hasznosítani az eddigi BME-s és régebbi tanulmányaitokból az út során?
Cs.B.: A legfőbb erény, amit a BME élesített ki bennem és a Balkánon is jól jön majd, az a kitartás. Hiába buksz két zh-t, ha mindkettőt lehet pótolni, hiába kapsz három defektet
egy nap, ha mindháromszor megoldod a problémát. Nem szabad feladni, a legvégső stádiumnak az elkeseredettségben pedig a nevetésnek kell lennie. Ezen felül
a lexikális tudásomra pedig mindhármunk érdeke, hogy ne legyen szükség. Viccet félretéve, a mérnöki szemléletmód is biztosan jól fog jönni.
B.T.: Bencénél szebben én sem fogalmazhatnék. Talán hasznunkra válik az út során, hogy én már végzett motorszerelő vagyok, és négy nyelvet is beszélünk.
Mi lesz a Lada sorsa az út után?
B.T.: Ha minden jól megy, folytatódik a LadaTour, már több útvonal is tervben van. A Zsigulit pedig igyekszünk műszakilag és esztétikailag is úgy rendberakni, hogy a hétköznapi használaton túl még párszor bejárhassuk vele a nagyvilágot.
Hol és hogy tudnak kapcsolatba lépni veletek az érdeklődők?
K.Sz.: Legegyszerűbb módja a Facebook-oldalunk, ezen kívül a ladatour.mozello.com-on, és az Instagramon is válaszolunk bármilyen kérdésre. Azért is érdemes követni minket a közösségi oldalakon, mert így mindig lehet tudni, merre járunk éppen. Ha pedig láttok minket az egyetem környékén a Ladával, akkor személyesen is szívesen válaszolunk a kérdésekre.
Köszönöm az interjút! Biztos vagyok benne, hogy ez valóbam életetek kalandja lesz. Sok sikert kívánok az úthoz és a félév befejezéséhez egyaránt!
Dózsa Eszter