Előbb a Műegyetemen diplomázott, később elvégezte a Corvinus vállalatgazdasági szakát. Családi ihletésű volt a pályaválasztása, már dédnagyapja is a vasútnál dolgozott, így szinte természetes volt, hogy a MÁV-hoz vezet az útja. Az egykor közlekkaros diákkal, Dr. Rónai Péterrel beszélgettünk.
2000-ben végeztél a karon. Ha visszaemlékszel az itt töltött évekre, akkor hogyan jellemeznéd magad? Inkább a közösségi életben vettél részt jobban, vagy a tanulásra fordítottad az energiáid?
Igazság szerint a közösségi életben csak érintőlegesen vettem részt. A mai megfogalmazásban a stréberek közé tartoztam. Bejártam minden órára, alig fordult elő, hogy hiányoztam akár egy előadásról is. Nyilván ennek megvoltak az előnyei és a hátrányai is. Nem alakult ki olyan baráti köröm, mint másoknak. Azonban jó tanulmányi eredményeket értem el.
Nem jelentett hátrányt a baráti kör hiánya?
Nem feltétlenül. Úgy tekintettem az egyetemre, mint egy nagy feladatra, ami előttem van, és kötelességtudóan próbáltam a feladatra összpontosítani. Ez volt a döntésem, és az alaphozzáállásom is.
Mi volt a fő mozgatórugója annak, hogy ezt a pályát választottad?
Erősen családi ihletésű volt a dolog. Talán elcsépelten hangzik ez a kijelentés, főleg a vasútnál munkába állók körében, de így volt. Édesapám, nagyapám, sőt még a dédnagyapám is a vasútnál dolgozott. Ezen kívül mindig is volt egy műszaki beállítottságom, illetve maga a közlekedés is érdekelt.
Ha jól tudom 2003-ban a Corvinuson szereztél vállalatgazdasági szakon diplomát. Mi indított arra, hogy a műszaki végzettség mellé még ezt is elvégezd?
A teljes igazság az, hogy a közgazdaság dolgai is érdekeltek. A pályaválasztás során erősen elgondolkodtam, hogy melyik területet válasszam. A felvételi rendszer úgy hozta, hogy a kettő közül a műszaki felsőoktatást ismerhettem meg először, de ettől még érdekelt mind a két terület, így a közgázt végeztem másodszorra.
A közgazdász végzettség a műszakival karöltve mennyire segítette azt, hogy idáig eljuss?
Azt hiszem nagyon sokat segített ez a kombináció. Tapasztalatból tudom már mondani, hogy egy ilyen jellegű párosítás szélesíti a látóteret, arról nem is beszélve, hogy az ember előtt szélesebb lehetőségek nyílnak meg.
Az egyetem elvégzése után milyen nehézségekkel kellett szembenézned?
Ezen gondolkoznom kell, mert nehézségek voltak bőven. Talán az volt a legjelentősebb, hogy az egyetemen megtanultuk a szakma alapjait, és a legfontosabb vonatkozásait a közlekedésnek. Azonban miután bekerültem a vasúthoz, ami az ország egyik legnagyobb cége, rengeteget kellett még tanulnom. Új embereket ismertem meg. Meg kellett tanulnom azt, hogy egy óriási vállalatban hogyan találjam meg a szakmai-emberi mérleget, illetve hozzá kellett szoknom ahhoz, hogy hogyan vezessem rá az embereket a véleményemre. Emberi vonatkozásban a beilleszkedés könnyen ment.
A pályavasúti értékesítési területen dolgozol. Hogyan épül fel itt az ügyfelekkel való kommunikáció?
Alapvetően az értékesítés a vasúti szakmák közül az újabbak közé tartozik. A piacliberalizációs irányelvekkel kezdve hozták létre ezt a szakmát. Ha nagyon hosszú időre szeretnék visszatekinteni, akkor maximum 25 évre tudnék visszamenni nemzetközi szinten, Magyarországon csak kb. 15 éve van jelen ez a tevékenység. Alapvetően az a cél, hogy a pályavasúti szolgáltatásokhoz való hozzáférést a korábbi szemlélet szerint „külső” ügyfeleknek is biztosítsuk, nem feltétlenül csak az adott állam cégeinek, vagy a történelmi vasúti árufuvarozási vállalatnak. Ilyen értelemben kell a velük kötött szerződéseket, és a kapcsolattartást figyelni. Alapvetően ez inkább az árufuvarozási részre igaz, a személyszállításnál csak három céggel tartjuk a kapcsolatot, bár összességében ez a tevékenység a domináns.
Látsz arra esélyt, hogy a személyszállítás piaci helyzete változzon?
Amint a liberalizáció megtörténik és valamilyen versenyeztetés kialakul, akkor a meglévő vonalakon színesedés várható, talán több versengő piaci szereplővel, bár lassabban alakul ez majd ki, mint az árufuvarozás esetében.
A pályához való hozzáféréshez a szerződéseket hogyan köthetik meg az ebben érdekelt társaságok?
Először a Nemzeti Közlekedési Hatóság vizsgálja meg a jelentkező vállalatot. Minden megfelelősége esetében működési engedélyt, majd biztonsági tanúsítványt kapnak. A tényleges szolgáltatásigényeket egy független szervezetnél, a Vasúti Pályakapacitás-elosztó Kft-nél kell jelezni. A pályaműködtetővel megkötött keretszerződés ezen szervezet kapacitás-kiutalásain keresztül telik meg tartalommal.
Ha jól tudom, a MÁV-nak vannak egyedi szolgáltatásai. Mit kell ezekről tudni?
A piachoz alkalmazkodva nyújtunk egyedi szolgáltatásokat. Ezzel azt a célt szolgálnánk, hogy megkönnyítsük a cégek dolgát, ha valahol az ő tevékenységi körükbe tartozóan kell valamit elvégezni. Ha van rá lehetőségünk és kapacitásunk, akkor ennek függvényében próbálunk szolgáltatásokat nyújtani.
Ha egy baleset történik, akkor annak az elhárítása hogyan történik ?
Alapvetően az első az üzemképes állapot visszaállítása. Ez általában a MÁV feladata, hogy minél hamarabb visszaállítsák a közlekedést. Mint minden más káreseménynél, kártérítési folyamat indulhat meg, mely ideális esetben tárgyalási úton, egy peren kívüli megállapodással zárul le. Előfordulhatnak persze peres esetek is. Itt is, mint a Ptk. más területein, aki a kárt okozza annak kell megtérítenie. Sokszor nem tökéletesen fekete- fehér a kép, közös felelősség is jelen lehet, vagyis vannak együttható tényezők.
A most a karon tanulóknak milyen tanácsokat tudnál adni, hogy elérjék a céljaikat?
A legfontosabb, amely egy közhely puffogtatásnak tűnik: mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Ha valaki kellő szorgalommal és kitartással áll a céljai felé, akkor mindenképpen előre fog jutni, még ha nem is feltétlenül valamiféle ranglétrát értünk ez alatt. Hozzátenném még ehhez, hogy kommunikációs képesség illetve szervezeten belüli emberi viszonyok figyelembe vétele is fontos. Természetesen a szakmai tudás sem elhanyagolható. Őszintén szólva ez a terület (mármint maga a közlekedés) erősen műszaki témájú. Ha nincsenek meg az alapok, nagyon nehezen tud majd később érvényesülni az ember. Azon a részen próbáljon meg mindenki érvényesülni, ami érdekli, és jó benne.
Kalóz Viktória