„A közlekedésmérnök-közgazdász diploma nagyon kedvező kombináció” – árulta el Dr. Farkas Gyula, aki 1991-ben felvételizett a BME akkori Közlekedésmérnöki Karára. Azóta a „vasúti ranglétrán” folyamatosan feljebb jutva, a MÁV után most a Rail Cargo Hungáriánál dolgozik vezető pozícióban. Karunk volt hallgatójával beszélgettünk a feladatairól, az egykori egyetemi munkásságáról, a jövőbeli lehetőségekről.
1996-ban, az utolsó nem kredites évfolyamként diplomáztam közlekedésmérnök szakon, vasúti mellékmodul, városi közlekedés szubmodul szakirányon. Ezt követően az akkori Közgázra felvételiztem posztgraduális képzésre, majd viszszatérve az alma materhez, a BME Közlekedésgazdasági Tanszék PhD kurzusára jelentkeztem. A Műegyetemen eltöltött éveimre mindig örömmel gondolok vissza. Első félévben sajnos nem voltam kollégista, ami a közösségi életet illetően sok hátránnyal járt, ám utána nyolc és fél évig a Baross Kollégium falai közt éltem.
Mennyire ragadta magával a kollégista élet? Ha jól tudom, több területen tevékenykedett a tanulmányai mellett.
Rendszeresen jelen voltam a kari és egyetemi programokon, először csak mint résztvevő, majd később a szervezői oldalon is álltam. 1994-től három évig a BME szervezte az EFOTT-ot, ahol szervezőbizottsági tag voltam. A Közhírnek több évig felelős szerkesztője, majd főszerkesztője lehettem. A kari Hallgatói Képviselet munkájából is kivettem a részem hat évig, sőt, az egyetemi hallgatói önkormányzat alelnöki, majd egy évig elnöki posztját is betöltöttem. Több éven keresztül a kollégiumi Iron Hook kupa főszervezője is voltam, mi voltunk az első háromszoros bajnokok ezen a focitornán (KEHHÖH), amire mind a mai napig büszke vagyok.
Ezek szerint rengeteg pozitív emlék köti a karhoz. Hol helyezkedett el a diplomák megszerzése után?
A Közlekedésmérnöki Karon és a gazdasági vonalon szerzett diploma birtokában 2002-ben elkezdtem dolgozni a Magyar Államvasutaknál, tehát ténylegesen a szakmában maradtam. A közel kilenc éves pályafutásomat projektvezetőként kezdtem, majd osztályvezető és 2006-tól értékesítési főosztályvezető lettem. Munkatársaimmal közösen kialakítottunk egy olyan informatikai rendszert, ami lehetővé teszi, hogy valamennyi vasúti mozgást illetve pályavasúti szolgáltatást tudjunk regisztrálni, mérni és számlázni. Ez havi szinten több millió számlatételt jelentett, amivel nagyságrendileg évi 130 milliárd forint elszámolását valósítottuk meg. Ebben a projektben tudtam leginkább a PhD fokozat elméleti anyagát a gyakorlatba ültetni, kamatoztatni. Az egyetemre egyébként félévente visszajárok, hogy átadhassam tapasztalataimat a jelenlegi hallgatóknak. Mindemellett mint szakdolgozat és PhD disszertáció opponens, bíráló, államvizsga bizottsági tag és PhD-konzulens is tevékenykedem.
…Most pedig itt ülünk a Rail Cargo Hungária (RCH) székházában, az irodájában. Hogyan került ide?
2011-ben változtattam először és azóta is itt dolgozom. Az RCH a legnagyobb hazai vasúti árufuvarozó társaság, körülbelül kétezer főt foglalkoztat, és 32-33 millió tonnát fuvaroz évente Magyarországon. 25 korszerű Taurus-mozdonyunk van, kilencezer teherkocsit üzemeltetünk nap mint nap. Az elmúlt évek alatt három pozícióban próbáltam ki magam: voltam értékesítési menedzser, üzemviteli koordinációs vezető, jelenleg pedig a vasúti kapcsolatok vezetője vagyok.
Mit foglal magába ez a beosztás?
A társaság hosszútávú, stratégiai, nagy jelentőségű és komplex feladatai ellátásáért, valamint a jövőbeni ügyekért vagyok elsősorban felelős. Például megvitatjuk, hol kellenek nagyobb infrastrukturális fejlesztések vasútvállalati oldalról, vagy éppen milyen vágányzárakra kell felkészülni az elkövetkezendő időszakban, és milyen kerülőutakon tudunk helyette közlekedni. Az ehhez tartozó gazdasági, kompenzációs témakörök is ehhez a feladathoz tartoznak. Irányítom a vasúti pálya igénybevételéhez tartozó vállalati szabályozási kérdéseket és a vállalati stratégiai döntések előkészítésében is részt vállalok. A nagy fuvaroztatók – mint például a Mol, vagy a Dunaferr – részére lobbianyagokat készítünk, mert célunk, hogy a vasúti közlekedés részaránya – és ezáltal a társaságunk is – növekedjen. Természetesen nagyon előnyös számunkra, hogy az európai uniós közlekedéspolitika a vasutat részesíti előnyben. Ezen kívül még kapcsolatot tartok az egyetemekkel, főiskolákkal, illetve kézben tartom a K+F feladatokat. Nem utolsó sorban pedig a MÁV-val, a GYSEV-vel és a Vasúti Pályakapacitás Elosztó Kft. vezetőségével is napi szinten kommunikálok. Azt mondhatom, hogy a munkám nagyon változatos és sokrétű, egyáltalán nem lehet itt unatkozni. Minden percben multitask rendszerben kell dolgoznunk.
Miben lát különbséget a korábbi és a jelenlegi munkahelye között?
Az RCH egy osztrák tulajdonú társaság (Rail Cargo Austria vásárolta meg 2007-ben és a Rail Cargo Group tagja), ennek előnyeit érezzük a mindennapi munkánk során is. Nagyon fontos a cégen belül a nyelvtudás, az angol, mint világnyelv és a vállalaton belül természetesen a németre is szükség van. Viszont meg lehet lenni ez utóbbi nélkül is, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy én sem tudok németül. Helyette inkább az oroszt használom, ha épp arra van szükség. A Közlekedésmérnöki Kar által adott szakmai alapokra támaszkodva és alapvető számítástechnikai ismeretekkel, nyelvtudással a jelenlegi munkakörömben jól érzem magam. Kihívásokkal minden nap találkozunk, éppen ezért rendkívül izgalmas és előremutatónak bizonyul ez a tevékenység.
Megéri a vasútra szakosodni? Mit javasol a szakirányválasztás előtt állóknak?
Aki vasúti szakirányon gondolkodik, úgy vélem, nagy jövő előtt áll. Egyrészt azért, mert nagyon hiányzik az utánpótlás, így aki ezt a területet választja, az könnyebben tud előrelépni ezen a területen. Másrészt a vasút az EU közlekedéspolitikája miatt folyamatosan fejlesztés alatt áll és elég jó ösztönző rendszerek vannak a cégeknél. A vállalatunk versenyképes fizetést tud biztosítani a megfelelő szakmai tudásért cserébe. Viszont fontos, hogy szeressük azt, amit csinálunk, így csak akkor válasszátok ezt az irányt, ha napi 8-10 órát szeretnétek ezzel foglalkozni. Nem szabad megijedni a jelenlegi helyzettől, mert négy-öt év múlva látványos fejlődésnek indul ez az ágazat, és van benne perspektíva.
Ön már szakmai tapasztalattal a zsebében került a Rail Cargóhoz. Friss diplomásként milyen esélyekkel juthat be ide valaki?
Akinek megvan a megfelelő nyelvismerete, szaktudása, tud kommunikálni, agilis és rugalmas, azokat szeretettel várjuk! A Rail Cargo Group működési területe, akárcsak a cégcsoport kapcsolatrendszere és piaca folyamatosan bővül. A társaság jelen van Olaszországban, Szlovéniában, Horvátországban, Bulgáriában, Romániában, Csehországban, Szlovákiában, Németországban és Ausztriában. Nemcsak itthon, hanem akár az RCG cégcsoport valamely külföldi vállalatánál is elhelyezkedhetnek a friss diplomások. Minden évben hirdetünk hat-nyolc gyakornoki helyet, így ha valaki tényleg a nyüzsgő életet szereti, a vasúti árufuvarozás az ő területe – akár kereskedelmi, vagy üzemeltetési oldalon. A gyakornokok először hat hónapot itthon, majd hat hónapot Bécsben töltenek, aztán újból fél évet itthon és ezután jelentkeznek értük cégcsoporton belül. A pályázati lehetőséget májusban hirdetjük ki és a részletek természetesen eljutnak a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karra és a tanszékekre.
Mit tanácsol a jelenlegi fiatal közlekkaros kollegináknak és kollégáknak?
Elsősorban járjatok be azokra az órákra, amik tényleg érdekelnek titeket! Találjátok meg azt a baráti közeget, ahol jól érzitek magatokat, hiszen a kapcsolati tőkére egész életetek során szükségetek lesz. A közösségi programokat, a sportolást és a kulturális tevékenységeket is nagyon fontosnak tartom. Az egyetemista évek azok, amiket a legszabadabban tud megélni az ember, ilyenkor tudja megalapozni — vagy akár meg is valósítani — az álmait. A munka világában elengedhetetlen a nyitottság – nem szabad „begyöpösödni”! Próbáljátok meg mindig a másik véleményét kikérni, meghallgatni – amit persze nem mindig kell elfogadni, csak igyekezzetek beépíteni a saját elgondolásotokba. A mai munkakörnyezetben ezeket mind elvárják a munkáltatók. Ne féljetek az új kihívásoktól, inkább keressétek azokat és legyetek rugalmasak. Emlékszem, hogy régen a rajzbeadások előtti éjszaka mindenki ébren maradt, hogy befejezze a géprajzot. Nos, ez a munka világában sincs másképp: vannak olyan nagyobb szabású feladatok, amikor estig bent kell maradni az irodában. Mondhatjuk úgy is, hogy az egyetem ilyen téren jó „edzésnek” számít. Mindenhez optimistán kell hozzáállni. Ha valaki nem így gondolkodik, elveszett ember. Egyszóval: élvezzétek ki az egyetemi életet, szó- rakozzatok, de ne hagyjátok ki azokat a szellemi műhelyeket, melyek a jövőtöket alapozza meg, és a gondolkodásotokat formálja.
Köszönöm az interjút! További sikereket kívánok!
Dózsa Eszter