Egy közlekedési hálózat alapvető feladata, hogy kapcsolatot teremtsen egy ország, város távoli pontjai közt. Ideális esetben jó kapcsolatot. Talán ez az oka, hogy karunk Közlekedésüzemi és Közlekedésgazdasági Tanszéke teljes természetességgel épít ki jó kapcsolatot a hallgatósággal, a szakmai világ partnereivel, és nem utolsósorban saját berkein belül, oktatói közt.
Évadnyitó tanárinterjúnkban olyan oktatót szerettünk volna megszólítani, akivel a gólyák is találkozhatnak az előadókban. Mándoki Péter tanár úrnak viszont nem kell búcsút mondani a közlekedési rendszerek teljesítését követően, hiszen szakirányos tárgyakon, így például közlekedési információs rendszerek II-n (KIR 2) már családiasabb légkörben láthatjuk viszont. Tudatos döntés volt, hogy elsőtől az utolsó félévig tanítson valamilyen tantárgyat?
Ez történelmileg alakult ki, ha szabad így fogalmazni. A KIR 2-t, illetve az elődjét legalább tizenöt éve oktatom. A közlekedési rendszerek ellenben egy viszonylag új tárgy, Kövesné tanárnő adta át nekem a megtartását, miután a kétciklusú képzés tanterve kialakult. A hibrid BSc-képzésben a tárgynak az volt a szerepe, hogy minél több hallgatót a közlekedésmérnöki szakra vonzzunk, hiszen mindenki; leendő közlekedés-, jármű- és logisztikai mérnökök egyszerre hallgatták. Ez egyfajta felelősséggel járt, de nagyon örülök, hogy a képzések szétbontásával is megmaradt a tárgy nálam.
A KIR2-t pedig azért tartom szívesen, mert olyan dolgokat feszeget, amik a valós élethez közeliek. Az egyetemen sokszor lezárt, szilárd burokban tartott ismereteket is oktatunk, ez a tárgy pedig próbál kimutatni a gyakorlat felé, ahol nem minden fehér és fekete. Ennek a visszaigazolását a munkám során is nap mint nap látom. Itt vannak az egyetemen is a nagy információs rendszerek, és nagyon sokat küzdünk, hogy ezek, így például a Neptun, valahogyan szinkronban maradjanak.
